Üledékes kőzetű hegység, terjedelmes hegyhátán 1200 m-t elérő ormokkal. A hegyhátból több irányba ágaznak szét mély völgyekkel elválasztott gerincei. Homokkőből, vékony palarétegből, kavicskőből és breccsából állnak össze. A hegység a Tátra esőárnyékában van, ezért kevesebb csapadékot kap.
Legmagasabb pontja a Fekete-hegy (Čierna hora 1290 m). További magaslatok: Szimina (Siminy, 1287 m), Tűhegy (Ihla 1282 m), Repiszkó-hegy (Repisko 1250 m), Javorina 1224 m.
A Lőcse-Lublói-hegység kiterjedt és nehezen hozzáférhető hegyhátait lucfenyvesek borítják, különösen a nedvesebb völgyekben jelentős jegenyefenyő jelenléttel. A hegység délnyugati és déli peremén alacsonyabb tengerszint feletti magasságban bükk- és tölgyerdők is megmaradtak, ezek is jegenyefenyőkkel tarkítva.
A Lőcse-Lublói-hegység területén a szláv törzsek már a VII. században letelepedtek, de jelentősebb letelepülések csak a XIII. században kezdődtek. A tatárjárás után a XIII. és XIV. században a magyar uralkodók az elpusztított országrészbe német telepeseket hívtak be, jelentős kiváltságokat biztosítottak számukra. A bányászat és mesterségek fejlődése nyomán a hegység lábánál létrehozták Lőcse, Késmárk és Leibic városokat.
Később, a XIII. és XV. században további félreeső völgyekben is településeket létesítettek (Tarcafő (Torysky), Répásfalu (Repisko) Nagyolsva (Ožavica)); ezekbe oláh telepeseket hoztak.
